Már az északi országok sem bíznak Infantinóban – a FIFA válsága túlmutat egyetlen elnökön

A dán, finn, izlandi, norvég, svéd és feröeri szövetség közös fellépése azért súlyos, mert ezek az országok ritkán építenek politikát látványos fenyegetésekre. Most mégis nyíltan kijelentették: elvesztették bizalmukat a FIFA elnökében. A tiltakozás közvetlen előzménye az a terv volt, amely külső befektetőknek adott volna részesedést a FIFA legértékesebb eseményeiből, köztük a világbajnokságból. A javaslatot a nemzetközi ellenállás hatására gyorsan visszavonták, de a kérdés nem tűnt el. Ha egy ilyen horderejű elképzelés eljuthatott a döntés közelébe, akkor a tagszövetségek joggal kérdezik, milyen kontroll működik valójában Zürichben.

A visszavont terv után megmaradt a bizalmi törés

A világbajnokság nem hagyományos vállalkozás, amelyből tetszőleges tulajdonrészt lehet értékesíteni. A torna értékét a válogatottak, a játékosok, a rendező országok és a szurkolók közösen állítják elő. Egy külső befektető viszont érthetően kiszámítható hozamot várna. Ez több mérkőzés, sűrűbb versenynaptár, drágább közvetítési csomagok és újabb kereskedelmi események irányába tolhatná a rendszert. A rövid távú bevétel nőne, miközben a sportági döntések egyre kevésbé a játék érdekeit követnék. Pontosan ettől tartanak azok a szövetségek, amelyek kötelező garanciát kérnek arra, hogy a FIFA versenyei ne kerülhessenek magántulajdonosi befolyás alá.

Nem mindegy, kié a világbajnokság

Az ügy azért vált valódi hatalmi válsággá, mert az UEFA mellett az ázsiai és az észak-amerikai konföderáció is bírálta a tervet. Ez ritka koalíció: különböző piaci érdekű régiók ugyanarra a következtetésre jutottak. Az északi országok most független vizsgálatot, átláthatóbb döntéshozatalt és erősebb fékeket követelnek. Dánia ráadásul alternatív jelöltet kereshet a következő elnökválasztásra, ahol Infantino negyedik ciklusára készül. Ez már nem kommunikációs kellemetlenség, hanem szervezett politikai kihívás. A vezetés addig stabil, amíg az ellenfelek külön-külön tiltakoznak; közös jelölt és közös program esetén azonban megváltozhat az erőviszony.

Az elnökválasztásig minden döntés politikai lesz

A FIFA előtt két út áll. Vagy valódi reformokkal visszaad bizonyos ellenőrzési jogokat a tagszövetségeknek, nyilvánossá teszi a nagy üzleti döntések előkészítését, és elfogad egy független átvilágítást; vagy továbbra is személyes lojalitásra és a világbajnokság bevételeinek elosztására építi a hatalmát. Az utóbbi modell sokáig működhet, de minden újabb konfliktus drágább lesz. Egy bojkott már a szponzorokat és a közvetítőket is bizonytalanságba sodorná. A futball most nemcsak azt dönti el, marad-e Infantino, hanem azt is, hogy a sportág legnagyobb eseménye közös örökség vagy befektetési termék lesz.