Rafael Jódar már Washingtonban döntőzik – a spanyol tenisz újabb nagy tehetsége nem akar várni

A döntőben Taylor Fritz vár rá. Papíron az amerikai az esélyesebb, de Jódar ezen a héten már többször megmutatta, hogy a papírformát legfeljebb kiindulópontnak tekinti.

Újabb mérkőzés, újabb fordítás

Jódar az elődöntőben Alejandro Tabilóval találkozott, és az első játszmát rövidítésben elveszítette. Egy kevésbé tapasztalt játékos ilyenkor könnyen elkezd kapkodni, különösen karrierje első ATP 500-as döntőjének kapujában. A spanyol azonban nem esett szét. Javított az adogatásain, bátrabban lépett be a pályára, és egyre hamarabb próbálta átvenni a labdamenetek irányítását. A második és a harmadik szettet egyaránt 6:4-re nyerte meg, így 6:7, 6:4, 6:4-es eredménnyel jutott tovább. Ez nem ismeretlen forgatókönyv számára. A negyeddöntőben Lorenzo Musetti ellen is hátrányból fordított. Washingtonban tehát nemcsak a teniszével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, ahogyan a nehéz helyzeteket kezeli. Egy 19 éves játékosnál általában a hullámzás jelenti a legnagyobb problémát. Jódarnál is vannak gyengébb időszakok, de egyelőre feltűnően gyorsan képes kijönni belőlük. Nem ragad bele egy elveszített szettbe vagy néhány rossz játékba.

Néhány hónap alatt teljesen megváltozott a helyzete

A fejlődés sebességét jól mutatja, hogy Jódar az év korábbi szakaszában még a top százon kívül szerepelt. Áprilisban Marrákesben megszerezte első ATP-tornagyőzelmét, Washingtonban pedig már egy magasabb kategóriájú verseny döntőjéig jutott. Az elődöntős szerepléssel várhatóan a világranglista első húsz helyezettje közé kerül. Egy újabb győzelem pedig nemcsak 500 ranglistapontot és jelentős pénzdíjat hozna neki, hanem végleg átalakítaná a szezonja megítélését. Innentől már nem meglepetésemberként érkezne a US Openre. Kiemelt játékosként, valódi veszélyforrásként és egyre nagyobb médiafigyelemmel kellene pályára lépnie. Ez egyszerre jutalom és teher.

Fritznek van oka komolyan venni a döntőt

Taylor Fritz az elődöntőben Brandon Nakashimát győzte le 6:3, 3:6, 6:2-re. Az amerikai 13 ászt és 24 nyerőt ütött, a döntő szettben pedig gyorsan visszaszerezte az irányítást. Fritz mellett szól:

• a nagyobb tapasztalat;
• a hazai környezet;
• az erősebb első adogatás;
• valamint az, hogy korábban már legyőzte Jódart.

Februárban Delray Beachen 7:6, 6:4-re nyert ellene. Azóta azonban a spanyol teljesen más szintre jutott. Már nemcsak időnként tudja megnehezíteni a topjátékosok dolgát, hanem egymás után képes megnyerni az ilyen mérkőzéseket. A döntő egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy Jódar mennyire tudja támadni Fritz második adogatását. Ha az amerikai rendszeresen az első szervájára támaszkodhat, rövidek maradhatnak a pontok. Ha viszont a spanyol hosszabb labdameneteket és sok oldalirányú mozgást kényszerít ki, kiegyenlítettebbé válhat a találkozó.

Nem Alcaraz másolatára van szükség

Minden sikeres spanyol fiatalt automatikusan Carlos Alcarazhoz hasonlítani kényelmes, de nem különösebben értelmes. Jódarnak más a testfelépítése, más ritmusban játszik, és a pályán is eltérő megoldásokat keres. Ami valóban közös bennük, az a félelem nélküli hozzáállás. Jódar nem úgy érkezett Washingtonba, mint aki szeretne néhány értékes ranglistapontot összeszedni. Minden fordulóban a továbbjutásért játszott, függetlenül attól, ki állt vele szemben. A Fritz elleni döntő eredményétől függetlenül a nagy áttörés már megtörtént. A következő feladat ennél nehezebb lesz: nem egyetlen kiemelkedő hetet kell produkálnia, hanem hónapokon keresztül meg kell őriznie ezt a szintet. Washington után már minden ellenfele komolyan készül majd belőle. Ez az a pont, ahol az ígéretből valódi élversenyző válhat – vagy ahol a látványos emelkedés átmenetileg megtorpanhat.