A PFL neve fokozatosan háttérbe kerül

A megállapodás alapján az MVP lesz az egyesített vállalat fő márkája. A PFL versenyzői, nemzetközi infrastruktúrája és MMA-rendezvényei adják majd az MVP MMA alapját, az átállást pedig a következő hónapokban hajtják végre. A vállalatot John Martin, a PFL jelenlegi vezérigazgatója vezeti tovább. Martin korábban a Turner elnök-vezérigazgatójaként dolgozott, vagyis nem egy újabb internetes celebet ültettek az operatív irányítás élére. Jake Paul és Bidarian társalapítóként, illetve igazgatósági tagként maradnak jelen. Az új szervezet egyszerre akar erős lenni:

  • a profi ökölvívásban;
  • a női bokszban;
  • az MMA-ban;
  • az élő közvetítések piacán;
  • valamint a sportolók saját márkájának építésében.

A meglévő médiakapcsolatok között a Netflix, az ESPN és a Sky Sports is szerepel. Ez már valódi nemzetközi terjesztési háttér, nem csupán egy látványos közösségi médiás kampány.

Hirdetés

Jake Paul pontosan azt hozza, ami a PFL-ből hiányzott

A PFL évek óta megpróbálta magát az UFC legfontosabb riválisaként bemutatni. Megvette a Bellatort, komoly versenyzőket igazolt, bajnoki rendszereket épített, és több országban rendezett gálákat. Mégsem tudott stabilan olyan eseményeket készíteni, amelyekről a kemény magon kívül is mindenki beszélt volna. Jó harcosok voltak, de kevés igazi történet. Drága névsor, ingadozó figyelem. Jake Paul ehhez képest kiválóan érti a modern figyelemgazdaságot. Lehet szeretni vagy utálni, de pontosan tudja, hogyan kell egy mérkőzést hónapokon keresztül eladni. Az MVP nem egyszerűen bunyókat szervez: karaktereket, konfliktusokat és könnyen követhető történeteket épít köréjük. A PFL tehát sportolói állományt és nemzetközi infrastruktúrát visz a közös vállalatba. Az MVP közönséget, látványos promóciót és kulturális elérést tesz mellé. Papíron a két fél valóban kiegészíti egymást.

A négyszáz sportoló egyszerre erő és veszély

Az egyesült szervezet közel négyszáz élsportolóról beszél. Ebbe világbajnokok, kihívók és fiatal tehetségek egyaránt beletartoznak. Ez jól mutat egy befektetőknek szánt bemutatóban, de komoly szervezési problémát is jelenthet. Ennyi versenyzőnek rendszeres mérkőzéseket, megfelelő ellenfeleket és kiszámítható szerződéses feltételeket kell biztosítani. Ha a gálák száma nem emelkedik kellő ütemben, a névsor jelentős része hosszú hónapokra munka nélkül maradhat. A PFL korábbi működését éppen emiatt érte sok bírálat. Több ismert versenyző kevesebbszer lépett ketrecbe, mint szeretett volna, miközben a szervezet folyamatosan újabb neveket igazolt. Az MVP „fighter-first”, vagyis versenyzőközpontú modellt ígér, igazságosabb fizetéssel és nagyobb láthatósággal. Ezt azonban nem a bejelentés napján lehet eldönteni. Majd akkor, amikor kiderül, milyen gyakran bunyózhatnak a sportolók, időben megkapják-e a pénzüket, és mennyire átláthatók a szerződéseik.

Dana White egyelőre nem érzi a veszélyt

Dana White az összeolvadás hírére lényegében azt üzente, hogy a UFC teljesen más szinten működik. A stílus tőle megszokott: szerinte két küszködő promóció egyesülése önmagában még nem teremt valódi ellenfelet. Ebben van igazság. Az UFC előnye nemcsak pénzben vagy nézettségben mérhető. A nézők jelentős része magát az UFC márkát követi, nem kizárólag az egyes harcosokat. Ez olyan helyzeti előny, amelyet nem lehet gyorsan lemásolni. Az MVP–PFL együttműködésnek ezért elsőként nem az UFC teljes rendszerét kellene megtámadnia. Elég lenne néhány súlycsoportban valódi alternatívát kínálni, rendszeresen jó mérkőzéseket rendezni, és elérni, hogy a legjobb sportolók ne automatikusan az UFC-t tekintsék az egyetlen célállomásnak.

Nem UFC-verő vállalat született, hanem egy komolyabb alternatíva

Az összeolvadás egyértelműen fontos fejlemény a küzdősportok piacán. Az MVP megkapja azt a versenyzői állományt és infrastruktúrát, amelyet évek alatt sem tudott volna önállóan felépíteni. A PFL pedig végre olyan promóciós gépezethez kerülhet, amely a ketrecen kívül is képes érdeklődést teremteni. Ettől még az UFC pozíciója nem rendült meg. A különbség továbbra is óriási a márkaerejében, a rendezvények gyakoriságában és a nemzetközi ismertségben. Az igazi próba az első közös év lesz. Ha a vállalat képes rendszeresen jó gálákat rendezni, megtartani a legjobb harcosait és valóban jobb feltételeket biztosítani nekik, akkor komolyan kell venni. Ha viszont minden megmarad a nagy neveknél és a még nagyobb ígéreteknél, akkor ez is csak egy újabb drága kísérlet lesz az UFC árnyékában.