A lemondás azért különösen jelentős, mert a tiltakozás már nemcsak a FIFA hagyományos ellenfeleitől érkezik. A szervezet belső vezetésében is megjelent az ellenállás, miközben az UEFA után az Ázsiai Labdarúgó-szövetség és a CONCACAF is bírálta az elképzelést. A FIFA ennek ellenére közölte, hogy folytatja az egyeztetési folyamatot. A világszövetség szerint még nincs végleges megállapodás, és a konstrukció csak a 211 tagszövetség többségi támogatásával valósulhat meg.
Miért mondott le Carlos Cordeiro?
Cordeiro korábban az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetségének elnöke volt, az utóbbi időszakban pedig Infantino egyik vezető tanácsadójaként dolgozott. Távozásakor arra hivatkozott, hogy a jelenlegi javaslat nem szolgálja a nemzetközi futball hosszú távú érdekeit. Ez lényegében bizalmi válságot jelez. Egy külső kritikus álláspontját a FIFA könnyen minősíthetné politikai támadásnak vagy gazdasági érdekellentétnek. Egy közvetlen elnöki tanácsadó lemondását azonban már nehezebb ugyanígy félresöpörni. A FIFA operatív vezetésében is felmerültek kifogások azzal kapcsolatban, hogy a projekt megfelelő belső egyeztetés nélkül haladt előre. A bírálók szerint egy ekkora horderejű átalakítás nem épülhet egy szűk vezetői kör döntésére, hiszen évtizedekre meghatározhatja a világbajnokság működését.
Egy 20 milliárd dolláros társaság a vita középpontjában
Az elképzelés alapján a FIFA egy új, körülbelül 20 milliárd dollárra értékelt vállalatban egyesítené legfontosabb kereskedelmi eszközeit. Ide kerülhetnének a világbajnokságok és más tornák közvetítési, szponzorációs, jegyértékesítési és licencjogai. A társaság legfeljebb húsz százalékát külső befektetők vásárolhatnák meg. A FIFA így jelentős mennyiségű tőkéhez jutna, amelyből a tagszövetségek támogatását is növelhetné. A konstrukció támogatói szerint ez új fejlesztési lehetőségeket teremtene azokban az országokban, ahol kevés pénz jut stadionokra, utánpótlásra, női labdarúgásra vagy edzőképzésre. A kisebb szövetségek számára több tízmillió dolláros támogatás valóban alapjaiban változtathatná meg a helyi futball helyzetét. A kritikusok viszont úgy látják, hogy a tagszövetségeknek ígért pénz nem választható el a közelgő szavazástól. Szerintük a rövid távú támogatásért cserébe a futball jövőbeli bevételeinek és döntési szabadságának egy részét kellene átadni.
Már nemcsak Európa tiltakozik
Az UEFA 55 tagszövetsége korábban egyhangúlag jelezte, hogy kész bojkottálni a FIFA jövőbeli tornáit, ha a terv változatlan formában megvalósul. Ez önmagában is komoly fenyegetést jelentett, hiszen az európai válogatottak nélkül a világbajnokság sportszakmai és kereskedelmi értéke is jelentősen csökkenne. A FIFA azonban kezdetben bízhatott abban, hogy a többi kontinens támogatásával elszigeteli Európát. Ez a lehetőség most egyre kevésbé tűnik reálisnak. A CONCACAF – amely Észak- és Közép-Amerika, valamint a Karib-térség futballját képviseli – ugyancsak elutasította a tervezetet, bár bojkottról nem határozott. Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség szintén komoly aggodalmának adott hangot, különösen az egyeztetés és az átláthatóság hiánya miatt. Ha Afrika és a többi régió több tagszövetsége is hasonló álláspontra helyezkedik, Infantinónak nehéz lesz megszereznie a szükséges többséget.
Mi változna a szurkolók számára?
A vita első pillantásra távoli vezetői és pénzügyi konfliktusnak tűnhet, pedig a következmények közvetlenül érinthetik a nézőket. Egy magánbefektető megtérülést vár. Ez nagyobb kereskedelmi bevételt, több értékesíthető mérkőzést és magasabb fizetési hajlandóságot feltételez. Megjelenhet a nyomás a jegyárak további emelésére, a közvetítési csomagok átalakítására vagy a versenyek újabb bővítésére. A FIFA már külön is vizsgálja a 2030-as világbajnokság 64 csapatosra növelését. A két terv hivatalosan nem feltétlenül kapcsolódik össze, de ugyanabba az irányba mutat: több résztvevő, több mérkőzés és nagyobb értékesíthető tartalom. A növekedés ugyanakkor nem automatikusan jelent jobb tornát. A túlzsúfolt naptár növelheti a játékosok terhelését, ronthatja a csoportkör színvonalát, és nehezebbé teheti a rendezést.
Infantino hitelessége is veszélybe került
A FIFA azt hangsúlyozza, hogy a tagszövetségek demokratikus szavazása nélkül nem hoz végleges döntést. A kérdés azonban már nemcsak az, elfogadják-e a tervet, hanem az is, milyen módszerrel jutott el idáig a folyamat. Egy vezető tanácsadó távozása, a belső kritikák és három nagy kontinentális szövetség ellenállása azt mutatja, hogy a projekt jelenlegi formája mögött nincs széles körű bizalom. Infantino még visszavonhatja vagy jelentősen átalakíthatja az elképzelést. Ha azonban változatlanul továbbviszi, nemcsak a befektetői terv, hanem saját elnöki tekintélye is szavazás tárgyává válhat. A FIFA történetében sokszor voltak pénzügyi és politikai viták. A mostani konfliktus különlegessége, hogy egyszerre jelent meg a külső szövetségek és a belső vezetők ellenállása. Ez már nem egyszerű kommunikációs probléma: a világszövetség működését érintő valódi hatalmi válság.
