A cél egy egyszerűbb, könnyebb és a versenyzők számára természetesebben vezethető konstrukció megalkotása. A teljes villamosítás nincs napirenden, de a Formula–1 a jövőben sem akar lemondani a hibrid technológiáról és a fenntartható üzemanyagról. A tárgyalások legérdekesebb lehetősége a V8-as motorok visszatérése. Egyelőre nem született végleges döntés, ám az FIA vezetése nyitott arra, hogy a jelenlegi V6-os turbóhibrideket egyszerűbb, kisebb elektromos rendszerrel kiegészített V8-as erőforrások váltsák fel.

Mi a probléma a 2026-os rendszerrel?

A 2026-ban bevezetett erőforrások tervezésekor az egyik legfontosabb cél az elektromos és a belső égésű teljesítmény közel azonos szintre emelése volt. A jelenlegi megoszlás körülbelül 53 százalék a belső égésű motor, illetve 47 százalék az elektromos rendszer javára. Mérnöki szempontból ez rendkívül fejlett konstrukció, a pályán azonban komoly energiafelhasználási problémákat okozott. Az elektromos motor nagy teljesítményt képes leadni, de a rendelkezésre álló energiát minden körben vissza is kell termelni. A versenyzők ezért bizonyos szakaszokon nem folyamatosan gyorsítanak, hanem korábban elveszik a gázt, energiát gyűjtenek, majd a megfelelő pillanatban ismét felhasználják azt. A folyamat kívülről nem mindig látványos, a pilótafülkében viszont jelentősen megváltoztatja a vezetést. A versenyzőnek nemcsak a tapadással, a fékekkel és a gumik állapotával kell foglalkoznia, hanem azzal is, hol érdemes feláldozni a sebességet a később felhasználható elektromos teljesítményért. A kritikusok szerint emiatt néhány csata túlságosan mesterségessé vált. Előfordulhat, hogy egy autó nem azért lassul a hosszú egyenes végén, mert gyenge a motorja vagy elfogytak a gumijai, hanem azért, mert a hibrid rendszer már nem tud elegendő elektromos energiát leadni.

Már 2027-ben változik az arány

Az FIA, a Formula–1, a csapatok és a motorgyártók már megállapodtak a rendszer fokozatos átalakításáról. A terv szerint 2027-ben a belső égésű motor és az elektromos egység teljesítményaránya 58–42 százalékra változik, 2028-ban pedig 60–40 százalék lesz. A belső égésű motor maximális teljesítménye a jelenlegi 400 kilowattról 2027-re 420, majd 2028-ra 450 kilowattra emelkedhet. Ezzel párhuzamosan az elektromos motor normál maximális teljesítményét 350-ről 300 kilowattra csökkentik. A változtatás célja nem az elektromos technológia eltávolítása, hanem az energiahiányos szakaszok mérséklése. A versenyzőknek kevesebbet kellhet takarékoskodniuk, így különösen az időmérő körök válhatnak folyamatosabbá és agresszívebbé. Ez a módosítás ugyanakkor kompromisszum. A gyártók már hatalmas összegeket fektettek a 2026-os erőforrások fejlesztésébe, ezért egy azonnali, teljes koncepcióváltás komoly költséget okozna. A két év alatt végrehajtott fokozatos átállás több időt biztosít a szükséges módosításokra.

Miért lehet vonzó a V8-as motor?

A V8-as erőforrások 2006 és 2013 között határozták meg a Formula–1 hangzását. Visszatérésük elsősorban a látvány, a hangélmény és az egyszerűbb felépítés miatt lehet vonzó. Egy modern V8-as természetesen nem lenne azonos a korábbi szívómotorokkal. Valószínűleg továbbra is hibrid rendszerrel működne, miközben kizárólag fenntartható üzemanyagot használna. Az elektromos rész kisebb lehetne, a belső égésű motor pedig nagyobb szerepet kapna a folyamatos teljesítményleadásban. Egy egyszerűbb motorformula elméletileg olcsóbb belépést is jelenthetne az új gyártók számára. A jelenlegi erőforrások fejlesztése bonyolult és rendkívül költséges, ezért kevés vállalat képes nulláról versenyképes motort építeni. A V8-as visszatérés azonban nem minden résztvevő érdeke. Az Audi, a Mercedes és más nagy autógyártók számára a villamosítás technológiai és marketingértéket is jelent. Egy túlzottan a belső égés felé forduló szabályrendszer csökkenthetné a Formula–1 kapcsolatát a közúti autóipar fejlődési irányával.

A fenntartható üzemanyag marad az alap

A sport 2026-tól száz százalékban fenntartható versenyüzemanyagot használ. Ennek alapanyaga nem hagyományos fosszilis kőolaj, hanem például nem élelmiszer-célú biomassza, megújuló energia felhasználásával előállított összetevő vagy feldolgozott települési hulladék lehet. Ez teszi lehetővé, hogy a Formula–1 hosszabb távon is megtartsa a belső égésű motort anélkül, hogy feladná környezetvédelmi vállalásait. A sorozat számára a fenntartható üzemanyag ráadásul szélesebb körben alkalmazható technológia lehet, mint egy kizárólag versenyautókhoz fejlesztett bonyolult hibrid rendszer. A valódi környezeti mérleg természetesen nem csak a pályán elégetett üzemanyagtól függ. A felszerelések légi szállítása, a csapatok utazása és a versenynaptár földrajzi felépítése továbbra is jelentős kibocsátást okoz.

Egyszerűbb technika, jobb versenyzés?

A Formula–1 előtt nehéz döntés áll. Meg kell őriznie technológiai csúcskategória jellegét, miközben nem engedheti, hogy a műszaki összetettség elnyomja a pályán zajló versenyt. A 2026-os motorok nem tekinthetők kudarcnak: új gyártókat vonzottak a sportba, és rendkívül fejlett energiarendszert hoztak létre. Az első hónapok ugyanakkor megmutatták, hogy a laboratóriumi hatékonyság nem minden esetben eredményez természetes versenyzést. A 2030 utáni motorformula akkor lehet sikeres, ha fenntartható marad, megfizethetőbbé válik, és közben visszaadja a pilótáknak a folyamatos támadás lehetőségét. A V8-as motor csak egy lehetséges eszköz ehhez. A valódi cél nem a múlt egyszerű visszahozása, hanem egy olyan modern technika kialakítása, amelyet nemcsak a mérnökök, hanem a versenyzők és a nézők is élvezni tudnak.