Ez még nem jelenti azt, hogy a bővítésről megszületett a döntés. A folyamat felgyorsulása azonban azt mutatja, hogy a FIFA már nem egyszerű ünnepi felvetésként kezeli a tervet. A tanulmány elkészítésére kijelölt ügynökségnek mindössze négy hét állhat rendelkezésére: a munka a tervek szerint augusztus 14-én kezdődik, az eredményeket pedig szeptember 11-ig kell átadni. A javaslatot eredetileg a dél-amerikai CONMEBOL karolta fel a világbajnokság századik évfordulójára hivatkozva. A FIFA elnöke, Gianni Infantino a 2026-os torna után már nyilvánosan is arról beszélt, hogy érdemes megvizsgálni a 64 résztvevős formátumot. A kérdés nem csupán az, elfér-e további tizenhat válogatott. Egy ilyen döntés a selejtezők értékétől kezdve a klubfutball naptárán át a világbajnokság teljes sportszakmai szerepéig mindent megváltoztatna.

Hogyan nézhetne ki a 64 csapatos világbajnokság?

A FIFA egyelőre nem közölt hivatalos lebonyolítási tervet. A legkézenfekvőbb megoldás 16 darab négycsapatos csoport kialakítása lenne. Minden válogatott három csoportmérkőzést játszana, majd a csoportok első két helyezettje jutna be a legjobb 32 közé. Ez a rendszer egyszerű és könnyen követhető. Nem lenne szükség a legjobb csoportharmadikok összehasonlítására, és minden csoport utolsó mérkőzéseit azonos időpontban lehetne megrendezni. A csoportkör 96 találkozóból állna. A 32 csapatos egyenes kieséses szakasz a bronzmérkőzéssel együtt további 32 meccset jelentene, vagyis a torna összesen 128 mérkőzésre növekedne. Összehasonlításként a 32 csapatos világbajnokságokon 64 találkozót rendeztek, a 2026-ban bemutatkozó 48 csapatos formátum pedig 104 mérkőzésből állt. A 64 csapatos változat tehát megduplázná a 2022-es torna meccsszámát. Egy döntőbe jutó válogatott ugyanakkor ebben a rendszerben is legfeljebb nyolc mérkőzést játszana, ugyanannyit, mint a 48 csapatos formátumban. Az egyes játékosokra jutó közvetlen mérkőzésterhelés ezért nem feltétlenül nőne tovább. A teljes mezőny és a rendezés terhelése viszont igen.

A bővítés legerősebb érve: valóban globálisabb torna

A FIFA szerint minden országnak reális esélyt kell kapnia arra, hogy kijusson a világbajnokságra. Jelenleg 211 tagszövetség versenyez a helyekért, így még a 64 résztvevő is kevesebb lenne a teljes mezőny egyharmadánál. A több hely elsősorban Afrikának, Ázsiának, Észak- és Közép-Amerikának, valamint Óceániának nyithatna új lehetőséget. Olyan országok mutatkozhatnának be a világ legnagyobb sporteseményén, amelyek jelenleg csak kivételes selejtezősorozattal juthatnak el oda. A részvétel nemcsak presztízst jelent. A világbajnoki bevételek, a szponzori érdeklődés és a hazai futball iránti figyelem felgyorsíthatja egy ország sportági fejlődését. Több gyermek kezdhet futballozni, javulhat az infrastruktúra, és értékesebb lehet a helyi válogatott márkája. A 2026-os torna tapasztalatai részben igazolták, hogy a bővítés nem feltétlenül eredményez kizárólag egyoldalú mérkőzéseket. A kisebbnek tartott futballnemzetek közül többen versenyképesen szerepeltek, Afrika pedig minden korábbinál nagyobb képviseletet kapott az egyenes kieséses szakaszban. A fejlődéshez azonban nem elegendő kijutni egy világbajnokságra. Ha a nemzetközi támogatás, az edzőképzés és az utánpótlásprogramok nem fejlődnek vele együtt, a részvétel egyszeri ünnep maradhat.

Felhígulna-e a csoportkör?

A 64 csapatos formátum leggyakoribb kritikája a színvonal esetleges csökkenése. Tizenhat új résztvevő szükségszerűen azt jelentené, hogy a jelenlegi selejtezőrendszerben gyengébben teljesítő válogatottak is helyet kapnak. Ez növelheti a nagy különbségű eredmények számát, különösen akkor, ha a sorsolás nem biztosít megfelelő egyensúlyt. A favoritok több mérkőzésen pihentethetnék legjobb játékosaikat, a csoportkör egyes találkozói pedig már előzetesen kevés valódi bizonytalanságot hordozhatnának. A probléma azonban nem egyszerűen a gyengébb csapatok jelenléte. Egy négyszereplős csoportban két továbbjutó hely maradna, így a legerősebb válogatottaknak akár egy vereség is beleférhetne. Ez csökkenthetné a korai mérkőzések tétjét. Másfelől a 32 csapatos kieséses szakasz már az első körben komoly párosításokat hozhatna. A torna második fele hosszabb és kiszámíthatatlanabb lenne, a gyengébben kezdő favoritok pedig hamar egymással találkozhatnának. A minőség tehát nem feltétlenül tűnne el, inkább egyenetlenebbül oszlana el: lazább csoportkört egy hosszabb és intenzívebb kieséses szakasz követne.

A selejtezők veszíthetik a legtöbbet

A bővítés egyik kevésbé látványos, de komoly következménye a kontinentális selejtezősorozatok leértékelődése lehet. Ha Európa további helyeket kap, a nagy válogatottak kijutása szinte automatikussá válhat. Dél-Amerikában még nagyobb lenne a változás: a CONMEBOL mindössze tíz válogatottat tömörít, ezért egy jelentősen megnövelt kvóta mellett alig maradna valódi tétje a többéves selejtezőnek. A selejtezők jelenleg rendszeres bevételt és figyelmet biztosítanak a nemzeti szövetségeknek. Ha a továbbjutás túl könnyűvé válik, csökkenhet a mérkőzések televíziós értéke és a szurkolói érdeklődés. A kisebb válogatottak számára ugyanakkor éppen a több elérhető hely teremthet valódi célt. Egy középmezőnyhöz tartozó afrikai vagy ázsiai csapat számára a selejtező sokkal izgalmasabbá válhat, ha a kijutás már nem szinte lehetetlen feladat. A hatás ezért kontinensenként teljesen eltérő lenne. Egységes globális előnyről vagy hátrányról nem lehet beszélni.

Hat ország, három kontinens és 128 mérkőzés

A 2030-as világbajnokság rendezése már a bővítés nélkül is rendkívül összetett. A torna fő házigazdája Spanyolország, Portugália és Marokkó lesz, míg a centenáriumi nyitómérkőzéseket Uruguayban, Argentínában és Paraguayban rendezik. A 64 csapatos formátum lehetőséget teremthetne arra, hogy a három dél-amerikai ország ne csupán egy-egy találkozót, hanem teljes csoportokat fogadjon. Ez szimbolikusan erősebb centenáriumi jelenlétet jelentene. Logisztikailag azonban tovább növelné a kockázatokat. Több edzőpályára, szállodára, közlekedési kapacitásra, biztonsági személyzetre és televíziós stábra lenne szükség. A válogatottak kontinensek közötti utazását gondosan el kellene kerülni a torna közben, különben a játékosok regenerációja és a környezeti terhelés is elfogadhatatlanná válhatna. A 128 mérkőzés lebonyolításához vagy hosszabb tornára, vagy naponta több találkozóra lenne szükség. Mindkét megoldás problémát okoz: a hosszabb világbajnokság még jobban belenyúlna a klubidénybe, a párhuzamos meccsek pedig csökkentenék az egyes találkozók globális nézettségét.

A pénzügyi előny megkérdőjelezhetetlen

A több mérkőzés több jegyet, több közvetítési órát és több szponzorációs felületet jelent. A 64 csapatos világbajnokság kereskedelmi szempontból rendkívül vonzó lehet a FIFA számára. Tizenhat új ország bekapcsolódásával új televíziós piacok nyílhatnak meg, a nemzeti válogatottak szereplése pedig helyi szinten jelentősen növelheti a nézettséget. A rendezők is több látogatót és hosszabb turisztikai szezont remélhetnek. A bevételnövekedés azonban csak akkor tekinthető valódi sikernek, ha annak megfelelő része visszakerül a futball fejlesztésébe, és nem jár aránytalan sportszakmai kárral. Éppen ezért fontos, hogy a hatástanulmány ne kizárólag pénzügyi becslés legyen. A játékosok terhelését, a selejtezők értékét, a környezeti hatást és a mérkőzések minőségét ugyanolyan súllyal kellene vizsgálni.

A 48 csapatos rendszer még bizonyítani sem tudott hosszú távon

A legnagyobb kérdés az időzítés. A 48 csapatos formátum mindössze egyetlen világbajnokságon szerepelt. Még nem tudjuk, hogyan hat hosszabb távon a selejtezőkre, a televíziós piacra vagy a játékosok terhelésére. Egy versenyrendszert nem érdemes kizárólag az első torna látogatottsága és bevétele alapján értékelni. Meg kell vizsgálni, fenntartható-e több cikluson keresztül, és hogyan alkalmazkodnak hozzá a válogatottak. A 64 csapatos világbajnokság kétségtelenül globálisabb lenne, de a világbajnokság értékét nem pusztán a résztvevők száma adja. A ritkaság, a nehéz kijutás és a legmagasabb színvonal találkozása teszi különlegessé. Ha a FIFA megtalálja az egyensúlyt a hozzáférés és a minőség között, a bővítés új futballnemzetek fejlődését indíthatja el. Ha azonban a döntést elsősorban a plusz 24 mérkőzésből származó bevétel vezérli, a századik évfordulóra tervezett ünnep könnyen egy túlméretezett torna lehet.